verse 1.:
Perzsel a nap, testünket forróság járja át,
néma csend az ajkakon, "laafham".
Kőbe vésett szép neved mind porhalommá veszett,
és a szél teríti szét a homokszemeket.
Ó! Szahara
verse 2.:
Szabad sólyom madár lennék, mindig napfényben fürödnék,
szomjam üdítő forrásban enyhíteném.
De régi sebek fájdalmát nem gyógyítja semmilyen orvosság,
nyugtalan lelkem kóborol a sivatagon át.
Ó! Szahara
verse 3.:
Arcunkba homokot fúj a szél, lágyan simogat, hozzám ér,
dicső történetekről szól. Nem is hinnéd!
Az idő fátyolán át egész más lett a világ,
távoli kép csupán a múlt, egy délibáb.
Ó! Szahara