Hallgassátok meg magyarok, amit beszélek.
Tanácsoljatok vitézek, mitévő légyek?
Jön a német, dúl, fúl, pusztít, rabol, kerget,
Mindent éget, jaj, már mit tégyek?
Tanácsoljuk felségednek, meg se is vesse,
Aranyait, ezüstjeit rúdba veresse,
Rakassa fel, vitesse el,
Hordassa el és menjen el, merre szeme lát.
Sok pénzembe, költségembe került váraim,
Ahhoz készült pompásaim, szép palotáim,
Itt hagylak már pataki vár,
Nem szánlak már munkácsi vár, Isten megáldjon!
Országomból, az hazámból már ki kell menni,
Mordságimért, hibáimért engedj, Thököly!
Megölellek, megcsókollak,
Amíg élek, mindig szánlak, kedves Bercsényi!
Megengedjen a magyarság, csak azt kiáltom:
Édes hazám, mire jutál, csak azt sajnálom!
Német lesz már a vezéred,
De te néked az nem véred, jaj, ki ne szánna!
(Nagyszalonta, Bihar vármegye - Kodály Zoltán)