Szerettem egy asszonyt, amikor az orgona virágzott,
Átöleltem véle, örömömben az egész világot.
Nem gondoltam arra, hogy én egykor mit fizetek érte,
Ezer csodás tündérmesét, láttam én a tündöklő szemébe.
Szerettem egy asszonyt, így még soha senkit e világon,
Úgy fáj az most nékem, hogy örökre el kell tőle válnom,
Elvitte a tavasz, szívemből a legédesebb álmot,
Nékem csak a bánat maradt, mert a szívem boldogságra vágyott.