Menj el, menj, szegény magyar
Kalamajka
tekints az ingadozó reménység polcára!
S te, aki tűztűl, vastúl nem tudsz megborzadni,
borzadj, mikor a végsors hideg jelt fog adni!
Vezettessed magadat szembekötve, vakon,
elfajult testvéridtől csinált álutakon,
kik őseink hamvait rútúl megtapodták,
arany szabadságunkat aranyon eladták!
Menj, add egy olyan kézbe szabadságod fékit,
mely egyszer úgy betöltse a balsors mértékit,
hogy megérezd, amit még sokan nem éreznek:
A szabadság s a rabság, miben különböznek!