Szívemen a láncok
Azok a Fiúk
A fáradt téli éjjben,
csak a holdfény ölel át.
Suttogások lenn a mélyben,
nem hiszem el, gondolsz még rám.
Megfakult utcák szürke képe,
halkan sírnak a fák,
de nem látod.
Hűvösen néznek rám a fények,
Árnyékod lassan megtalál
de nem látod.
Nem szabad, hogy fájjon,
nem szabadna várnom,
engem akarj még.
Refrén:
Szívemen a láncok egyre húznak le a mély felé.
Börtönödre vágyom, minden mozdulattal bennem élsz.
Szívemen a láncok egyre húznak a mély felé.
Börtönödre vágyom, újra bennem ég el.
Nézd, a hegyeken túl,
céltalanul kereslek még.
Nézd, a hegyekig nőttél.
A szívemben élsz.
A lelkemben félsz.
Mond meg miért?
Mond el, hogy miért?
A fáradt téli éjben,
halkan sírnak a fák.
Hűvösen alszik már a napfény,
jéggé vált álmokat talál,
álmot talál.
Hűvösben áll.
És az úton lassan némán hallgat,
mélybe húz.
Refrén:
Szívemen a láncok egyre húznak le a mély felé.
Börtönödre vágyom, minden mozdulattal bennem élsz.
Szívemen a láncok egyre húznak a mély felé.
Börtönödre vágyom, újra bennem ég el.
Nézd, a hegyeken túl,
céltalanul kereslek még.
Nézd, a hegyekig nőttél.
A szívemben élsz.
A lelkemben félsz.
Mond meg miért?
Mond el, hogy miért?
Szívemen a láncok egyre húznak le a mély felé.
Börtönödre vágyom, minden mozdulattal bennem élsz.
Szívemen a láncok egyre húznak a mély felé.
Börtönödre vágyom, újra bennem ég el.
Nézd, a hegyeken túl,
céltalanul kereslek még.
Nézd, a hegyekig nőttél.
A szívemben élsz.
A lelkemben félsz.
Mond meg miért?
Mond el, hogy miért?
csak a holdfény ölel át.
Suttogások lenn a mélyben,
nem hiszem el, gondolsz még rám.
Megfakult utcák szürke képe,
halkan sírnak a fák,
de nem látod.
Hűvösen néznek rám a fények,
Árnyékod lassan megtalál
de nem látod.
Nem szabad, hogy fájjon,
nem szabadna várnom,
engem akarj még.
Refrén:
Szívemen a láncok egyre húznak le a mély felé.
Börtönödre vágyom, minden mozdulattal bennem élsz.
Szívemen a láncok egyre húznak a mély felé.
Börtönödre vágyom, újra bennem ég el.
Nézd, a hegyeken túl,
céltalanul kereslek még.
Nézd, a hegyekig nőttél.
A szívemben élsz.
A lelkemben félsz.
Mond meg miért?
Mond el, hogy miért?
A fáradt téli éjben,
halkan sírnak a fák.
Hűvösen alszik már a napfény,
jéggé vált álmokat talál,
álmot talál.
Hűvösben áll.
És az úton lassan némán hallgat,
mélybe húz.
Refrén:
Szívemen a láncok egyre húznak le a mély felé.
Börtönödre vágyom, minden mozdulattal bennem élsz.
Szívemen a láncok egyre húznak a mély felé.
Börtönödre vágyom, újra bennem ég el.
Nézd, a hegyeken túl,
céltalanul kereslek még.
Nézd, a hegyekig nőttél.
A szívemben élsz.
A lelkemben félsz.
Mond meg miért?
Mond el, hogy miért?
Szívemen a láncok egyre húznak le a mély felé.
Börtönödre vágyom, minden mozdulattal bennem élsz.
Szívemen a láncok egyre húznak a mély felé.
Börtönödre vágyom, újra bennem ég el.
Nézd, a hegyeken túl,
céltalanul kereslek még.
Nézd, a hegyekig nőttél.
A szívemben élsz.
A lelkemben félsz.
Mond meg miért?
Mond el, hogy miért?
előadó:
Azok a Fiúk
album címe: Ártatlan évek
megjelenés: 1994
hossz: 3:54
kiadó: Magneoton
zeneszerző: Vass Attila
szövegíró: Bokor Fekete Krisztina
Lengyel Béla
stílus: rock, progresszív rock
címkék: keressük!
napi megtekintések: 1
megtekintések száma: 986
album címe: Ártatlan évek
megjelenés: 1994
hossz: 3:54
kiadó: Magneoton
zeneszerző: Vass Attila
szövegíró: Bokor Fekete Krisztina
Lengyel Béla
stílus: rock, progresszív rock
címkék: keressük!
napi megtekintések: 1
megtekintések száma: 986
kapcsolódó videók
