Bánatosan zeng a madár
Kovács Apollónia
Bánatos az én szívem is, hűtlen legény megcsalta.
Majd eljön még azaz idő, hogy szeretnél engemet, hej
De már akkor az késő lesz, hant borítja szívemet.
Hányszor hazudtad, hogy szeretsz, s én azt elhittem neked
Hej, de kár volt szóba állni csalfa, legény tevéled.
Felednélek, de már késő, elraboltad szívemet, hej
Most, csak az fáj, hogy neveted boldogtalan életem.