Túl a földön, messzi égen,
Túl messze járok, hol reszket minden.
De álmoktól fényes az éjszaka háza,
S kísérik utam a nagyvilágban.
Nem így, ki hallja a távol hangját,
Messze látja fehérlő házát!
Ma bárcsak a világ megváltozna,
Ma bárcsak a hagnja fülembe súgna!
Hagyj repülni a hajnali széllel,
Hogy álmában járjak minden éjjel!
Hagyd ajkam szólni szelíd szívéhez,
Hagyj ember lenni, ki él és érez,
Él és érez...
Halld meg az óhajt, csodák nagy őre,
Vigyázd világát zord, hideg éjben!
Ha kívánna lelkem, csak egyet akarna,
De sóhajt a csend minden kérlő szóra.
Szöveg: Ádám Attila