Életünknek földi útját oly rövidre mérik
Megírt sorsunk mindennapját remények kísérik
Álmok nélkül nehéz lenne ezt az utat járni
Mindig kell a szívünk mélyén piciny csodát várni
Amikor már azt hisszük hogy vége lett az útnak
Úgy érezzük a csillagok örökre kihunynak
Akkor válik valóssággá elfeledett álmunk
Fényt kapnak majd a csillagok eljön boldogságunk