Vége lett a gyönyörű nyárnak, de itt van a menyország.
Az óriás alszik csendesen, a törpe ordibál.
Kicsi ember, honnan jöttél, a vaskoronád szép,
Oleg Kosevoj Kollégium, szép a moszkvai tél.
Jó lesz, nagyon jó lett, most átvertük egymást.
A Bors Máté zsebpáncélos ereszt egy pukkanást,
Hogy indulj, itt van az idő, a harang most nekünk zúg,
Zúg a fejünk, a Volga, a traktor, és lehet, hogy nincs más út.
De azért tudd, hogy minden O.K.
Csak néha egy kicsik K.O.
Inkább óvakodj a törpéktől,
Ne félj !
Vörös madár a gomblyukamban virít, és repülne messze már.
Én mutatnám neki, hogy merre menjen, én nagyon bemutatnám.
Hogy az asztal, az az íróasztal, mert lehet, hogy ő az úr,
Csak óvatosan a félelemmel, milyen vidám, sötét és rút.
Mert itt nagyon kevés a cukor, kevés és lehet, hogy büdös.
Már régóta vár a hosszú nyárra, de itt még ősz van, nyirkos és ködös.
Azért ugrálj, ugrálj még, attól nagyobbnak érzed magad.
A lépcső előtt tiéd minden, míg rád nem döntik a falat.