Mind azt mondják az irigyek
Népdal
Mind azt mondják az irigyek,
hogy nem élek többet én,
de én azért nem haragszom,
de én azért nem haragszom,
adok korpát a kutyának,
vége van az ugatásnak.
Mind azt mondod, te ügyetlen,
hogy érted vagyok kedvetlen.
Se nem érted, se nem másért,
csak a sok idegen szájért,
csak a sok idegen szájért.
Azt gondolod, te csipás,
hogy engem nem szeret más.
Szeret engem még más is,
náladnál szebb virág is,
náladnál szebb virág is.
Adj egy kicsit, te Kati,
az Isten megfizeti,
az Isten megfizeti, de fizeti!
Ne bánd, édes virágom,
hogy így élem világom,
hogy így élem világom, de világom!
Éljed te is, nem bánom,
szívemből azt kívánom,
szívemből azt kívánom, de kívánom!
Három kupa máléliszt,
megcsókolt egy gazdatiszt,
megcsókolt egy gazdatiszt, de gazdatiszt.
Ha megcsókolt, ő bánja,
ő kerül a kórházba,
ő kerül a kórházba, de kórházba.
Túl a vízen mandulafa virágzik,
mandulája vízbe hull és elázik.
Az én éltem fájáról is lehullott
az a virág, amely szépen virított.
Száraz fából könnyű hidat csinálni,
jaj, de bajos hű szeretőt találni,
mert akadtam szeretőre, de jóra,
ki elkísér a bánatos utamra.
Harmatos a piros rózsa levele,
csak egy kislányt neveltek a kedvemre.
Ezt a kislányt nem adnám az anyjáért,
az anyjának a mennybéli jussáért.
Ez a kislány mind' azt mondja, vegyem el,
de nem kérdi, hogy én mivel tartom el.
Eltartanám tiszta búzakenyérrel
havasalji szép, tiszta folyóvízzel.
Kidőlt a fa mandulástól, ágastól,
régi babám meg kell váljunk egymástól.
Úgy elválunk, régi babám, egymástól,
mint a csillag fényes ragyogásától.
hogy nem élek többet én,
de én azért nem haragszom,
de én azért nem haragszom,
adok korpát a kutyának,
vége van az ugatásnak.
Mind azt mondod, te ügyetlen,
hogy érted vagyok kedvetlen.
Se nem érted, se nem másért,
csak a sok idegen szájért,
csak a sok idegen szájért.
Azt gondolod, te csipás,
hogy engem nem szeret más.
Szeret engem még más is,
náladnál szebb virág is,
náladnál szebb virág is.
Adj egy kicsit, te Kati,
az Isten megfizeti,
az Isten megfizeti, de fizeti!
Ne bánd, édes virágom,
hogy így élem világom,
hogy így élem világom, de világom!
Éljed te is, nem bánom,
szívemből azt kívánom,
szívemből azt kívánom, de kívánom!
Három kupa máléliszt,
megcsókolt egy gazdatiszt,
megcsókolt egy gazdatiszt, de gazdatiszt.
Ha megcsókolt, ő bánja,
ő kerül a kórházba,
ő kerül a kórházba, de kórházba.
Túl a vízen mandulafa virágzik,
mandulája vízbe hull és elázik.
Az én éltem fájáról is lehullott
az a virág, amely szépen virított.
Száraz fából könnyű hidat csinálni,
jaj, de bajos hű szeretőt találni,
mert akadtam szeretőre, de jóra,
ki elkísér a bánatos utamra.
Harmatos a piros rózsa levele,
csak egy kislányt neveltek a kedvemre.
Ezt a kislányt nem adnám az anyjáért,
az anyjának a mennybéli jussáért.
Ez a kislány mind' azt mondja, vegyem el,
de nem kérdi, hogy én mivel tartom el.
Eltartanám tiszta búzakenyérrel
havasalji szép, tiszta folyóvízzel.
Kidőlt a fa mandulástól, ágastól,
régi babám meg kell váljunk egymástól.
Úgy elválunk, régi babám, egymástól,
mint a csillag fényes ragyogásától.
kapcsolódó videók
