Mindenhol nyomor, mindenhol kín,
Folyik a terror, fakul a szín.
A tiéd vagyok félelem,
életkísérlet, hamis értelem.
Elégetem magam a Vencel téren,
Boby vagyok, itt halok éhen.
Tiéd vagyok Pretória,
Demokrácia, Dél-Afrika.
Nektek adtam az életem,
Most enyém a vesztes félelem.
Tiéd vagyok Szibéria,
Munkatábor, büntető terápia.
Üveg szemekkel nézem a távolt,
Kialakultam, de szeretnem kár volt.
Tiéd vagyok utópia,
Mindenütt mérgező szimpátia.
Enyém a mámor, jöhet a vég,
Van pár évem, ez épp elég.
Enyém lett az életed,
Életmentes emberibb övezet.