Ott ül a béka a tóparton
Nem az a vágya, hogy barnuljon
Inkább az éhség fáj neki
Zsákmányát máris megleli
Épp egy nagy lárva bukkan fel
Béka komának több sem kell
Nyelvét kinyújtja hosszában
S landol a lárva a gyomrában
Bre-ke-ke-bre-ke-bre-ke-ke, énekli a béka
Bre-ke-ke-bre-ke-bre-ke-ke, szóljon aki bírja
Bre-ke-ke-bre-ke-bre-ke-ke, ez a kedvenc nótám
Bre-ke-ke-bre-ke-bre-ke-ke, csak annyi, hogy brekk
Hogyha a nap már elnyugszik
Békakománk akkor sem nyugszik
Társait tó partján megleli
S a békaszonátát énekli
Reggelre aztán elfárad
Gondolja „úszom néhányat”
„Jaj, ez az úszás fárasztó
Éhesnek lenni borzasztó”
Bre-ke-ke-bre-ke-bre-ke-ke, énekli a béka
Bre-ke-ke-bre-ke-bre-ke-ke, szóljon aki bírja
Bre-ke-ke-bre-ke-bre-ke-ke, ez a kedvenc nótám
Bre-ke-ke-bre-ke-bre-ke-ke, csak annyi, hogy brekk
Bre-ke-ke-bre-ke-bre-ke-ke, énekli a béka
Bre-ke-ke-bre-ke-bre-ke-ke, szóljon aki bírja
Bre-ke-ke-bre-ke-bre-ke-ke, ez a kedvenc nótám
Bre-ke-ke-bre-ke-bre-ke-ke, csak annyi, hogy brekk
Bre-ke-ke-bre-ke-bre-ke-ke, énekli a béka
Bre-ke-ke-bre-ke-bre-ke-ke, szóljon aki bírja
Bre-ke-ke-bre-ke-bre-ke-ke, ez a kedvenc nótám
Bre-ke-ke-bre-ke-bre-ke-ke, csak annyi, hogy...