Úgy szeretem, ki fölöttem áll
Ahogy ő szeret engem
De ha egyszer magamra hagy
Meg sem rezzen a térdem
Remegjen meg a föld és az ég
Ha egyszer elárulna
Én, a vétlen teremtmény leszek
A gonosz középső ujja
Teremtőm, gyere teremts még
Teremts még, pár dolgot elcsesztél
Adj valamit
Ne a mennyben, a földi pokolban
Adj valamit, halálom
Hogy megbocsáthassam
Adj valamit, még cirkuszt
Még kenyeret-életet
Az a szabad, ki lázadni mer
S a szemébe néz az Úrnak
Lecsukott szemmel a vesztes
Akit bárki fenékbe rúghat
Szerelem, mámor, öldöklő ösztön
Parancsolatok a mélyből
Kegyelem nem kell, se szánalom
Én csak azt akarom az égtől
Teremtőm gyere, teremts még
Teremts még, pár dolgot elcsesztél
Adj valamit
Ne a mennyben, a földi pokolban
Adj valamit, halálom
Hogy megbocsáthassam
Adj valamit, még cirkuszt
Még kenyeret-életet