Az emberek bíznak, hogy nem lesz semmi baj,
Ha felébredünk, eljön egy új tavasz.
Hol vannak a jó barátok, hol van az a kincs,
Amiért éltem bennem meghalt, többé nincs.
Látom, nem érted, de bennem ég a tűz,
Ha kéred, ott leszek rendületlenül.
Ha kéded, igen, fáj, amit tettetek velem,
A sebem mélyebb attól, hogy boldog legyek.
Összetörtek sokszor, de így még sosem fájt,
Hittem, bíztam benned, jó barát!
A megbocsájtás megvolt, de a szálka nem tűnt el,
Sok kérdés merült még bennem fel.
Látom, nem érted, de bennem ég a tűz,
Ha kéred, ott leszek rendületlenül.
Ha kéded, igen, fáj, amit tettetek velem,
A sebem mélyebb attól, hogy boldog legyek.
Látom, nem érted, de bennem ég a tűz,
Ha kéred, ott leszek rendületlenül.
Ha kéded, igen, fáj, amit tettetek velem,
A sebem mélyebb attól, hogy boldog legyek.
Látom, nem érted, de bennem ég a tűz,
Ha kéred, ott leszek rendületlenül.
Ha kéded, igen, fáj, amit tettetek velem,
A sebem mélyebb attól, hogy boldog legyek.