Hangfoglaló Program: lezajlott a tizedik évad második mentortalálkozója
tovább
A zene felvidít
Echonald
Holdvilágos éjszakában fáradt lelkem megpihen.
Könnyben úszó szemmel nézed, az élet elmegy melletted.
Kincsem nincs, csak egy pár dallam, ami felvidít, ha kell.
Játszom, amíg bírja szívem, tudom jól, hogy ez sosem múlik el.
Az égre nézel és azt várod, hogy jön egy égi jel,
Mi megváltoztat mindent, napjaid majd újra kezdheted.
Hiába nézel, úgy sem látod, imáid senkit nem talál.
Egyedül dobban szíved, a dal kíséri át az éjszakát.
A zene felvidít, ha kell,
Ha úgy érzed, nincs jelen,
A múltban nem élhetsz,
Ezt tudod jól, kell, hogy rám figyelj!
Énekeltem már száz dalban.
Elmondtam, mi fáj nagyon.
Amiért dobban a szív, most itt van,
Gyere és nyújtsd ki két karod!
A dal még szól az éjszakában, fáradt lelkem nem pihen.
A szó most értelmet nyer, az életem majd újra kezdhetem.
Hiába nézel, úgysem látod, imáid senkit nem talál.
Együtt dobban a szívünk, a dal kíséri át az éjszakát.
A zene felvidít, ha kell,
Ha úgy érzed, nincs jelen,
A múltban nem élhetsz,
Ezt tudod jól, kell, hogy rám figyelj!
Énekeltem már száz dalban.
Elmondtam, mi fáj nagyon.
Amiért dobban a szív, most itt van,
Gyere és nyújtsd ki két karod!
Értelmet nyert gondolat.
Mosoly, ami céltalan.
Hazug, értelmetlen sorok.
Remény, Pokol, kárhozat.
Zene, szívbemarkoló dallam.
Ordít, de nem hallod a zajban.
Nyisd ki hát a szíved kapuját.
Engedd, hogy benned éljen tovább!
A zene felvidít, ha kell,
Ha úgy érzed, nincs jelen.
A múltban nem élhetsz,
Ezt tudod jól, kell, hogy rám figyelj!
Énekeltem már száz dalban.
Elmondtam, mi fáj nagyon.
Amiért dobban a szív, most itt van,
Gyere és nyújtsd ki két karod!
Könnyben úszó szemmel nézed, az élet elmegy melletted.
Kincsem nincs, csak egy pár dallam, ami felvidít, ha kell.
Játszom, amíg bírja szívem, tudom jól, hogy ez sosem múlik el.
Az égre nézel és azt várod, hogy jön egy égi jel,
Mi megváltoztat mindent, napjaid majd újra kezdheted.
Hiába nézel, úgy sem látod, imáid senkit nem talál.
Egyedül dobban szíved, a dal kíséri át az éjszakát.
A zene felvidít, ha kell,
Ha úgy érzed, nincs jelen,
A múltban nem élhetsz,
Ezt tudod jól, kell, hogy rám figyelj!
Énekeltem már száz dalban.
Elmondtam, mi fáj nagyon.
Amiért dobban a szív, most itt van,
Gyere és nyújtsd ki két karod!
A dal még szól az éjszakában, fáradt lelkem nem pihen.
A szó most értelmet nyer, az életem majd újra kezdhetem.
Hiába nézel, úgysem látod, imáid senkit nem talál.
Együtt dobban a szívünk, a dal kíséri át az éjszakát.
A zene felvidít, ha kell,
Ha úgy érzed, nincs jelen,
A múltban nem élhetsz,
Ezt tudod jól, kell, hogy rám figyelj!
Énekeltem már száz dalban.
Elmondtam, mi fáj nagyon.
Amiért dobban a szív, most itt van,
Gyere és nyújtsd ki két karod!
Értelmet nyert gondolat.
Mosoly, ami céltalan.
Hazug, értelmetlen sorok.
Remény, Pokol, kárhozat.
Zene, szívbemarkoló dallam.
Ordít, de nem hallod a zajban.
Nyisd ki hát a szíved kapuját.
Engedd, hogy benned éljen tovább!
A zene felvidít, ha kell,
Ha úgy érzed, nincs jelen.
A múltban nem élhetsz,
Ezt tudod jól, kell, hogy rám figyelj!
Énekeltem már száz dalban.
Elmondtam, mi fáj nagyon.
Amiért dobban a szív, most itt van,
Gyere és nyújtsd ki két karod!
kapcsolódó videók
keressük!
