Pántlikás hajamat fújdogálja a szél (Mezőség)
Népdal
köszönöm, kedves galambom, hogy eddig szerettél.
Nem én voltam első, mással is így tettél,
verjen meg a Feljebbvaló (Fennyöbbvaló), ha elfelejtettél!
A bazsarózsának lehajlott a szára,
elhajlottam én is a babám szavára.
Mit ér a rózsafa piros bimbó nélkül,
mit ér a szerelem igaz hűség nélkül?
Áldd meg, Isten, áldd meg a szeretőm házát,
verd meg, Isten, verd meg a benne lakóját!
Azt sem mindegyiket, csak az édesanyját,
mért nem adta nékem az ő kedves fiát.
Ha neki fia volt,
nékem szeretőm volt,
ha neki kedves volt,
nékem kedvesebb volt.
Istenem, nagy dolog, ki egymást szereti,
mégis a Jóisten össze nem vezeti.
De még nagyobb dolog, ki egymást gyűlöli,
mégis két vénasszony összeköszörüli.