Voltam már annyiszor mélyen
De te mindig ott voltál velem
Láttam a mozdulat fáradt
Mégis mindent megtettél nekem
Keresem újra a számod
Meleg van, de néha mégis fázom
Odaüt százszor de megtart
Pedig nem te voltál ki folyton csak megcsalt
Mennyiszer éreztem
Ez több volt mint véletlen
Hozzám egyszer már eljött
Nekem azt mondta vár
Merre induljak el
Hogy visszatalálj?
Szerencsére még nyár volt
Épp olyan közel volt minden mint most távol
Megint csak én legyek az első
Kire legyintenek és azt mondják:
"Hagyd, majd felnő"
Végül is nem változik semmi
Csak élem tovább az életem pont mint bárki
Tudom, hogy egyszer majd itt lesz
De nem adhatom fel semmiképp, hisz ismersz
De én mégis várom
Pedig rohanok minden elől
Egy levél, egy kopott fénykép
Meg a szó, mi most is megöl