Harsogva jő két vad patak,
Egy harmadik, egy negyedik,
Külön kis völgyből mindenik,
De egymás felé tartanak.
Alább a sodruk sebesebb,
Alább már malmot hajtanak,
Életet zúgnak szüntelen,
Kenyeret fészekrakóknak.
Ne kérdezd azt, mért vagyok szomorú,
Mindenki nevet, csak én állok konokul,
Ti mulattok és nem sejtitek mi bánt,
Veszteséget siratok és egy nagy hiányt.
Leszaladt már sok emberpatak,
A századik, az ezredik,
Külön kis völgyből mindenik,
Egymás felé nem tartanak.
Álmukban látják álmukat,
Társukban látják társukat,
Testvér testvérhez közelebb,
És győznek egyesült erővel.
Másképp lesz holnap másképp lesz minden
Tiszta arcok ragyognak tiszta napsütésben
Erős szelek döntik régi korhadt fákat
Így bízhatunk új magyar csodákban.