- Szép ez a hely.
- Szép.
- A civilizáció, a város gyönyörû, az évezredek, a fejlõdés.. tudod...
- Ezek romok. -Romok-
Egy groteszk sírkert,
Élet beton alatt,
A fejfák épületek.
Templomjaik égigérõ szörnyek.

Bál-vány. Bál-vány. Bál-vány.

"Évezredeid" alatt, egyre rondábbak;
Egy kocka...rejtõzködött eszme, anyagba mondva...
Hm, ez is csak egy nagyon ember vallás.
- válaszolta az útitárs.

- Elég negatívan fested le.
Ítélkezel nemde?
Ez a létünk része.
Az elõbbi nem túl megvilágosultan fest le. - szólt hevesen a látogató.

-Ítélkezem,
Indulatba jössz
Hogy van ez?
Nem veled is azonosult mindez?

Bálvány. Bálvány. Bálvány.
Bálvány bíráló
bálvány kívánó
bálvány kínáló
Bálványvilágból

Az útitárs folytatta beszédét:
Egobiztosítékok; ez ilyen lét.
Mindenhol ez bénít.
A világmindenségrõl elhangolt, Istent hagyott tömegek,
egymást löködve, rohannak; keresik a biztonságot. Semmi egyebet.
- De miért? Ez érdekel... - kérdezett vissza a látogató
- Tudod...
nemlétezésbe helyezik életüket.

Önmaguk számára ez fel sem tûnhet. (fel sem tûnhet)

Bálvány. Bálvány. Bálvány. Bálvány.
Bálvány. Bálvány. Bálvány. Bálvány.
Elõször bálvány bíráló
Majd bálvány kívánó
Majd bálvány kínáló
Bálványvilágból
Bálványvilág szól
Bálványvilágról

Aztán kérdezhetik flegmán: "Miért aztán mi van ezen kívül?"
Te ekkor válaszolhatod nekik, hogy... válaszod? Kíváncsi vagyok...
- Hát... nyugalom.
- Egyszerû... a befelé fordulás.
Amint innen kijössz, elindul a befelé fordulás.
A természet átmos, ha hagyod. (jegyzet: belassul)
Ha készen állsz, megtapasztalhatod.
A természet az élet.
A természet, múlt jelen és jövõ.