Kisangyalom, ha meguntál szeretni (Kalotaszeg)
Népdal
kisangyalom, ha meguntál szeretni,
hajtsál el a nagy vásárra eladni,
hajtsál engem a vásárba eladni!
Adjál oda a legelső kérőnek,
úgyis csak a régi szeretőm vesz meg!
Azt a gyűrűt, azt a gyűrűt,
azt a gyűrűt, amit adtam, add vissza,
mert annak a gyémánt köve nem tiszta,
mert annak a gyémánt köve nem tiszta!
Én a gyűrűt soha vissza nem adom.
Egye meg a rozsda a te ujjadon!
Ha te csóka, csicsóka,
ha te csóka, csicsóka,
fészket rakott a fára, de a fára.
Ha te csóka, csicsóka,
ha te csóka, csicsóka,
fészket rakott a fára, de a fára.
Diófának tetejébe,
az én rózsám kiskertjébe,
csuhajja.
Diófának tetejébe,
az én rózsám kiskertjébe,
csuhajja.
De sok eső, de sok sár,
de sok eső, de sok sár,
de sok legény, de sok legény
megcsalt már.
De sok eső, de sok sár,
de sok eső, de sok sár,
de sok legény, megcsalt már,
de megcsalt már.
Ha még ez az egy is megcsal,
megátkozom, mindjárt meghal,
csuhajja.
Ha még ez az szép is megcsal,
megátkozom, rögtön meghal,
csuhajja.
Kert alatt folyik a víz,
bennem rózsám már ne bízz,
ha bízol is, ha bízol is, úgy bízzál,
szeretőről te magad gondoskodjál!
Úgy ég a tűz, ha lobog,
úgy élek én, ha lopok,
ha nem lopok, ha nem lopok, cserélek,
ihaj-csuhaj, mégis igazán élek.