1. Van egy egyszemű varjú, aki elég jól látja a világot.
Van egy nyomorult őz, aki egy vándorló mesét mesél.
Van egy egyfülű bagoly, aki hallja a suttogó bölcsességet
És az erdő szégyenkezik maga miatt.
Van egy zöld mező, ahol hullák rohadnak.
Van egy puszta, ami tele van élettel.
Van egy dörgő ég, viszont békesség van a szellemben.
És elkezdenek felmerülni a kérdések.
R.: Hát akkor semmi sem olyan, amilyennek tűnik?
Egy holdfényes éjszakán talán elvesztettem a látásomat.
És amit igaznak tartottam az ma már csak emlék. És ahogy tovább halad az éjszaka, keresem a napkeltét. Amikor jóvá tudom tenni ezt a rosszat, megoldani a rejtélyt. A sötétben vándorlok, bolyongok, keresem a válaszokat. És arra jöttem rá, hogy semmit sem tudok. Vágyok a valóságra. Millió választ hallottam.
De egyetlen egyet sem, amitől elégedett vagyok.
2. Van egy tejszín, ami betölti az észt méreggel.
Van egy egyszerű gabona, ami élettel tölti be az ereket.
Van a fájdalom gyümölcse, ami nagy bölcsességet ígér
De bolondokká tett minket.
Van egy elszálló remény, ami kétségbeesésbe vezet.
Van egy keskeny út, ami a jövőt szélessé teszi.
Van egy hirtelen halál, ami az örök élethez vezet.
És a vesztes kapja a jutalmat.
R.: Hát akkor semmi sem olyan, amilyennek tűnik?
Egy holdfényes éjszakán talán elvesztettem a látásomat.
És amit igaznak tartottam az ma már csak emlék. És ahogy tovább halad az éjszaka, keresem a napkeltét. Amikor jóvá tudom tenni ezt a rosszat, megoldani a rejtélyt. A sötétben vándorlok, bolyongok, keresem a válaszokat. És arra jöttem rá, hogy semmit sem tudok. Vágyok a valóságra. Millió választ hallottam.
Lehet, hogy lesz egy, amitől elégedett leszek?