Midőn Havannában
Vári Ágnes Vári Judit
Lágy búcsúszóval senki se jött felém.
Bár kék volt a tenger és zöldek a pálmafák
Úgy fájt, az hogy engem senki, de senki nem várt
Fehér galamb a vállamra szállt a csendben
Hosszú utamra csak ő kísért el engem
Megsimogattam, s könnyebb lett már a magány
És szívem azt súgta te küldted őt talán
Hajóm lassan úszott a tenger kék vízén
Még gondolatban tenálad jártam én
Dalt hozott felém az halkan esti szél
Egy dalt, melyben minden bánatom benne élt
Most is szeretlek én, szívem téged vár
Habár tudom, hogy elmúlt, hogy vége
Ez volt a legszebb nyár
Most is szeretlek én, szívem téged vár
Habár tudom, hogy elmúlt, hogy vége
Ez volt a legszebb nyár