Agorafóbia
Funktasztikus
/”Még itt a nyár, de langyos már a napsugár, és odakünn egy régi dalt dúdol a szél.”/
A város peremén földszinti erkély.
Rozsdás korlátjára dőlve fürkészem a reményt.
Én a falnak beszélek, neki mesélek.
A lelki szegénynek a falak beszélnek.
Én a falnak beszélek…
(beszélek, beszélek!)
Én a falnak beszélek…
(beszélek, beszélek!)
Elázott porfészek – édes otthonom.
Csak bőr a csontokon, lerágott tollvégek.
Csalódtam az álszent anyaszentegyházban,
amióta maga Luciferrel élek egy társasházban.
Az ördög nem alszik. Akkor ki horkol?
Unalmamban csigákat tekergetek a tüdőszűrő-behívómból.
Egy vagyok csupán a szomorú bohócok közül,
a sasszézó füst a százas égő körül.
Ami fontos nekem, azt egy kezemen meg tudom számolni:
a boldog napjaim, a cinkelt lapjaim, a hazug szavaim,
a szerelmeim, a szeretteim, az igaz barátaim…
az nem véletlen, ha vétkezem. Nem fogok megváltozni.
Vállam nyomja szüntelen,
vállam nyomja szüntelen,
vállam nyomja szüntelen,
hogy egy szürke világba nem színvaknak születtem.
Csészetartó linzer, garzon teafilter.
Úgy rappelek, hogy kigyullad az olcsó, kínai pop-filter.
Az idő csak szalad, az ablakom alatt a sakálok vonyítanak.
Összefolyik az külvilág, az üvegek torzítanak.
Ön- és közveszélyes, kirekesztett eretnek;
a társadalom inkább hisz egy delírium tremens-nek.
Fák illatozzatok, jégvirágok, az ég-világon semmi nem zavar.
Ha már meghallgatni senki nem akar,
én a falnak beszélek,
beszélek, beszélek!
Én a falnak beszélek…
beszélek, beszélek!
Én a falnak beszélek…
beszélek, beszélek!
Vagy a falak beszélnek?
Vagy a falak beszélnek?!
Magától elindul egy régi lemez a teszlán.
A nikotintól besárgult ujjaim között a pennám.
Elfújom a gyertyát a kulcslyukon át, a gyehennát.
Szelek szárnyán szárnyal a Szaharában egy szerenád. (Hallod?)
Fuldokló legyet mentek ki a levesemből,
máglyát rakok a szoba közepén a felszólító levelekből.
Ha házhoz jönnek majd, kék rabszállítóval,
csak ülök a kádban csendben két hajszárítóval.
Én a falnak beszélek, neki mesélek.
A lelki szegénynek a falak beszélnek.
Én a falnak beszélek…
beszélek, beszélek!
Én a falnak beszélek…
beszélek, beszélek!
Én a falnak beszélek…
beszélek, beszélek! (...)
Vagy a falak beszélnek?!
Agorafóbia.
Beszélek, beszélek…
A város peremén földszinti erkély.
Rozsdás korlátjára dőlve fürkészem a reményt.
Én a falnak beszélek, neki mesélek.
A lelki szegénynek a falak beszélnek.
Én a falnak beszélek…
(beszélek, beszélek!)
Én a falnak beszélek…
(beszélek, beszélek!)
Elázott porfészek – édes otthonom.
Csak bőr a csontokon, lerágott tollvégek.
Csalódtam az álszent anyaszentegyházban,
amióta maga Luciferrel élek egy társasházban.
Az ördög nem alszik. Akkor ki horkol?
Unalmamban csigákat tekergetek a tüdőszűrő-behívómból.
Egy vagyok csupán a szomorú bohócok közül,
a sasszézó füst a százas égő körül.
Ami fontos nekem, azt egy kezemen meg tudom számolni:
a boldog napjaim, a cinkelt lapjaim, a hazug szavaim,
a szerelmeim, a szeretteim, az igaz barátaim…
az nem véletlen, ha vétkezem. Nem fogok megváltozni.
Vállam nyomja szüntelen,
vállam nyomja szüntelen,
vállam nyomja szüntelen,
hogy egy szürke világba nem színvaknak születtem.
Csészetartó linzer, garzon teafilter.
Úgy rappelek, hogy kigyullad az olcsó, kínai pop-filter.
Az idő csak szalad, az ablakom alatt a sakálok vonyítanak.
Összefolyik az külvilág, az üvegek torzítanak.
Ön- és közveszélyes, kirekesztett eretnek;
a társadalom inkább hisz egy delírium tremens-nek.
Fák illatozzatok, jégvirágok, az ég-világon semmi nem zavar.
Ha már meghallgatni senki nem akar,
én a falnak beszélek,
beszélek, beszélek!
Én a falnak beszélek…
beszélek, beszélek!
Én a falnak beszélek…
beszélek, beszélek!
Vagy a falak beszélnek?
Vagy a falak beszélnek?!
Magától elindul egy régi lemez a teszlán.
A nikotintól besárgult ujjaim között a pennám.
Elfújom a gyertyát a kulcslyukon át, a gyehennát.
Szelek szárnyán szárnyal a Szaharában egy szerenád. (Hallod?)
Fuldokló legyet mentek ki a levesemből,
máglyát rakok a szoba közepén a felszólító levelekből.
Ha házhoz jönnek majd, kék rabszállítóval,
csak ülök a kádban csendben két hajszárítóval.
Én a falnak beszélek, neki mesélek.
A lelki szegénynek a falak beszélnek.
Én a falnak beszélek…
beszélek, beszélek!
Én a falnak beszélek…
beszélek, beszélek!
Én a falnak beszélek…
beszélek, beszélek! (...)
Vagy a falak beszélnek?!
Agorafóbia.
Beszélek, beszélek…
előadó:
Funktasztikus
album címe: Táncdalok, sanzonok, melodrámák
megjelenés: 2011
hossz: 3:11
kiadó: Funkton
zeneszerző: Csató Adorján
szövegíró: Csató Adorján
stílus: underground rap
címkék: keressük!
napi megtekintések: 1
megtekintések száma: 1800
album címe: Táncdalok, sanzonok, melodrámák
megjelenés: 2011
hossz: 3:11
kiadó: Funkton
zeneszerző: Csató Adorján
szövegíró: Csató Adorján
stílus: underground rap
címkék: keressük!
napi megtekintések: 1
megtekintések száma: 1800
kapcsolódó videók
