Hegyek között, erdő mélyén, nem volt túl szép látvány
Ott lakott egy nagy barlangban a hétfejű sárkány
Nem volt neki jó barátja, nem volt, aki szereti
Minden reggel attól retteg, valaki fejét veszi
Foga között minden este a sok hamu sercegett
El is zavart nagy tüzével legalább száz herceget
Odaér az egyik herceg a hatalmas barlanghoz
Bent a sárkány készülődik a félelmetes párbajhoz
Nézi magát a tó tükrében: „Ó, hogy milyen szép vagyok
Mosolyom is még a régi, s hét fejem, mind szép nagyok.”
A Hétfő nagyon okos, a Kedd kicsit gyáva
A Szerda meg olyan, mint a kutya vacsorája
A Csütörtök kedves, mindig mosolyog
De a Péntek morcos, egyfolytában morog
Hát a Szombat furcsa, hol ilyen, hol olyan
A Vasárnapnak mindig virágos kedve van
Így éltek ők együtt, a sárkány, s hét feje
Mindegyik fejének egy-egy nap a neve
„Na, te herceg, mi járatban? Látom, remeg a lábad
Itt futott egy másik herceg, mikor jöttél, nem láttad?”
A sárkány dühös már, forognak nagy szemei
Attól fél, hogy ez a herceg egyik fejét leszeli
Próbálkozik üvöltéssel, semmire sem megy vele
Éppen mikor tüzet hányna, porba hullik a feje
„Nem baj, – mondja - van még másik, hat fejemmel győzök én
Futhatsz te is majd hazáig, nem leszel már nagy legény!”
Sajnálja a Hétfőt a Kedd, bánkódik is utána
S attól fél, ha nem figyel, a herceg őt is levágja
Amíg ezen gondolkodik, észre sem veszi
A herceg máris ott terem, s a Keddet is leszeli
A Szerda és a Csütörtök most már összenéztek
„Jó volna már véget vetni ennek az egésznek
Milyen küzdelem az, ahol ez a gyáva
Nyeszlett hercegecske a két fejet levágta?”
A Péntek nagyon mérges, vörösödik a feje
De a Szerda és a Csütörtök, már nem törődik vele
Egyik jobbról, másik balról kapná el a herceget
De az bizony olyan bátor, még a lába sem remeg
Félre ugrik hirtelen, de a Szerda ezt nem látja
Véletlen a Csütörtököt kapta el a szája
A bátor herceg észrevette, s éles kardja után nyúl
A Szerda és a Csütörtök is azon nyomban porba hull
A Péntek ezt látva nyomban felkiáltott
„Mit képzelsz magadról, ily csúfságot ki látott?”
Mondja a Szombatnak – „Most már végzek vele
Vagy ne legyen a fejemnek Péntek a neve!
Egy sárkány úgy szép, ha megvan mind a hét feje
olyan tüzet hányok, hogy elvörösödsz bele!”
Kezdi már a füstöt fújni, semmire sem megy vele
Éppen mikor tüzet hányna, porba hullik a feje
Meghökken a sárkány: „Na, ennek a fele se tréfa!
Levágtad öt fejem, te kardozó kis béka!”
A Szombat ezen csodálkozott, tágra nyíltak szemei
A herceg gyorsan odaugrik, s ezt is gyorsan lenyesi
A sárkánynak bizony most már, nem maradt csak egy feje
A bátor harcos eléje áll, lássuk, mihez kezd vele
„Olyan furcsa ez a fejed, semmi gonoszság nincs benne
Mindkét szemed olyan jámbor, mintha egy leányé lenne
Nem is tudom, nem is tudom, olyan furcsa vagy te nekem
Ezt a fejed is levágnám, de elfáradt a kezem.”
„Igen, herceg, jól látod, én nem olyan vagyok
Énekelnék egy dalt neked, persze csak ha hagyod”
Rázendít a Vasárnap egy sárkányos dalra
Mosolyog is közben, de sajnos semmi hangja
A herceg csak állt, álldogált, hallgatta egy darabig
A sárkány örült, hogy ma végre felvidíthat valakit
„Jaj, ne kínozz, kérve kérlek, inkább visszajövök holnap
Vagy béküljünk ki, s gyere el a palotámba lámpagyújtogatónak”
A sárkány kicsit gondolkodott, biccentett a feje
Úgy döntött, a palotába mégis elmegy vele
Azóta vége a viszálynak sárkány, s ember között
A szívekbe minden felé szeretet költözött
Ott élnek a palotában, s sárkány s egyik feje
Jól jegyezd meg, hogy e fejnek Vasárnap a neve
Ennek a kis mesének is most már itt a vége
Ha gondolod, hát nyugodtan elfuthatsz véle