Ha felmegyek Kolozsvárra (Mezőség)
Sebestyén Márta
egyenest a fellegvárba,
ott látok sok urat ülni,
akik el fognak ítélni.
S rám is nyomtak egy pár évet,
szabadulnék, de nem lehet.
S írtam haza az anyámnak,
küldjön párnát rab lányának.
S el is jött az édesanyám,
sírva-ríva borult reám.
Sírhatsz anyám, jajszóval is,
egy lányod volt, rab lett az is.
S hogyha meg találok halni,
minden ruhám rám kell adni.
S koporsóm se legyen másból,
fejér orgonavirágból!
S hogyha meg találok halni,
ki fog engem elsiratni?
Elsirat az édesanyám,
aki gondot viselt reám.
S elsirat az édesanyám,
aki gondot viselt reám.