Én nem bírom el a kétszáz kilót,
és száz méter után a nyelvem kilóg.
Én nem bírom soká, hogy víz alatt legyek,
tőlem nem kopnak el a magas hegyek.
Ha eljön a nyár, csak a napon vagyok,
ha látok egy nőt, a szemem ragyog.
Ha elviszik előlem, csak nyelek,
De tudom, a vak tyúk is talál szemet.
Nem vagyok én egy Sandokan,
a kardomat másképp forgatom.
Nem vagyok én egy Sandokan,
a dallamot másképp dúdolom,
Én csak a nőket kedvelem,
a nőt kergetem!
Nem vagyok én egy Sandokan,
a kardomat másképp forgatom.
Nem vagyok én egy Sandokan,
a dallamot másképp dúdolom,
Én csak a nőket kedvelem,
a nőt kergetem!
Nem vagyok én egy Sandokan,
a kardomat másképp forgatom.
Nem vagyok én egy Sandokan,
a dallamot másképp dúdolom,
Én csak a nőket kedvelem,
a nőt kergetem!