Halkan trombitál az Isten a háztetőn
Funktasztikus
Tiszta udvarok, rendes házak,
a magány és a bánat lesznek a csendes társak.
Dörög az ég vagy csak szekrényeket tologat?
Bicegek, hegyeket cipelek, viccelve oltogat mondhatom...
Mikor a gyors éttermi dolgozó kitűzőjén a nevemet olvasom
-Jó napot!
-Helló!
Elhallkulnak a harangok,
hamuszürkék a verebek és piszkosak a galambok.
Ott állok hátul az árnyék takarásában,
a boldogság utca minden lakásában.
Kulcslyukakon át fújom el a gyertya lángot,
kulcslyukakon át láthatod a valóságot.
Félszemmel a halandóságot, a vérszagú mélabút,
metamorfózis: a jó a rossz és a csúf.
Nem élhetünk igazságot hazudva,
közös bennünk, hogy nem bízunk magunkban.
Halkan trombitál az Isten a háztetőn,
egyszer találkozunk az örök vadászmezőn.
Felettünk a viharfelhő, tornádóból szellő,
megőszül, mire felnő, nem látja a fától az erdőt.
Az erdőtől a lejtőt, a lejtőtől a fertőt.
Ha az égbolt alatt egy padon hátradől,
halkan trombitál az Isten a háztetőn.
Úgy a Mennyekben, ahogy a szennyben,
a magasságosnak még a szeme se rebben,
akit ma szeretsz, ki tudja hol lesz holnap?
Mint egy csonkig égett cigarettavéget eldobnak.
Feldobnak, akikben megbízol,
csíkokban esik a hó, az utcákat felszívod,
Lám-lám a fiatalságukat vissza sirató,
virrasztó molylepkék és tarka pillangók.
Gyilkos tündér, hamis tanmesék,
tragikomédiák, drámák, emberi falfesték.
Szoba, konyha, garzon, olcsó teátrum,
szárnyat bont a kitömött varjú preparátum.
A mennyezetről szállingózik a vakolat
a kávéfőzőn cseppfolyóssá válik a markolat.
Görcsöt kap a mutató ujjad a ravaszon,
a ballagási zakódban fekszel a ravatalodon.
Eltoltad, átkozott szerelem az Övé,
semmi nem tart örökké,
egyszer minden elporlad
zabolátlan ifjúból vénember: a saját véreddel teszel pontot a végére a verssornak.
Halkan trombitál az Isten a háztetőn,
egyszer találkozunk az örök vadászmezőn.
Felettünk a viharfelhő, tornádóból szellő,
megőszül, mire felnő, nem látja a fától az erdőt.
Az erdőtől a lejtőt, a lejtőtől a fertőt.
Ha az égbolt alatt egy padon hátradől,
halkan trombitál az Isten a háztetőn.
a magány és a bánat lesznek a csendes társak.
Dörög az ég vagy csak szekrényeket tologat?
Bicegek, hegyeket cipelek, viccelve oltogat mondhatom...
Mikor a gyors éttermi dolgozó kitűzőjén a nevemet olvasom
-Jó napot!
-Helló!
Elhallkulnak a harangok,
hamuszürkék a verebek és piszkosak a galambok.
Ott állok hátul az árnyék takarásában,
a boldogság utca minden lakásában.
Kulcslyukakon át fújom el a gyertya lángot,
kulcslyukakon át láthatod a valóságot.
Félszemmel a halandóságot, a vérszagú mélabút,
metamorfózis: a jó a rossz és a csúf.
Nem élhetünk igazságot hazudva,
közös bennünk, hogy nem bízunk magunkban.
Halkan trombitál az Isten a háztetőn,
egyszer találkozunk az örök vadászmezőn.
Felettünk a viharfelhő, tornádóból szellő,
megőszül, mire felnő, nem látja a fától az erdőt.
Az erdőtől a lejtőt, a lejtőtől a fertőt.
Ha az égbolt alatt egy padon hátradől,
halkan trombitál az Isten a háztetőn.
Úgy a Mennyekben, ahogy a szennyben,
a magasságosnak még a szeme se rebben,
akit ma szeretsz, ki tudja hol lesz holnap?
Mint egy csonkig égett cigarettavéget eldobnak.
Feldobnak, akikben megbízol,
csíkokban esik a hó, az utcákat felszívod,
Lám-lám a fiatalságukat vissza sirató,
virrasztó molylepkék és tarka pillangók.
Gyilkos tündér, hamis tanmesék,
tragikomédiák, drámák, emberi falfesték.
Szoba, konyha, garzon, olcsó teátrum,
szárnyat bont a kitömött varjú preparátum.
A mennyezetről szállingózik a vakolat
a kávéfőzőn cseppfolyóssá válik a markolat.
Görcsöt kap a mutató ujjad a ravaszon,
a ballagási zakódban fekszel a ravatalodon.
Eltoltad, átkozott szerelem az Övé,
semmi nem tart örökké,
egyszer minden elporlad
zabolátlan ifjúból vénember: a saját véreddel teszel pontot a végére a verssornak.
Halkan trombitál az Isten a háztetőn,
egyszer találkozunk az örök vadászmezőn.
Felettünk a viharfelhő, tornádóból szellő,
megőszül, mire felnő, nem látja a fától az erdőt.
Az erdőtől a lejtőt, a lejtőtől a fertőt.
Ha az égbolt alatt egy padon hátradől,
halkan trombitál az Isten a háztetőn.
előadó:
Funktasztikus
album címe: Tartsd lent!
megjelenés: keressük!
hossz: 3:14
kiadó: szerzői kiadás
zeneszerző: Csató Adorján
szövegíró: Csató Adorján
stílus: keressük!
címkék: keressük!
napi megtekintések: 1
megtekintések száma: 2893
album címe: Tartsd lent!
megjelenés: keressük!
hossz: 3:14
kiadó: szerzői kiadás
zeneszerző: Csató Adorján
szövegíró: Csató Adorján
stílus: keressük!
címkék: keressük!
napi megtekintések: 1
megtekintések száma: 2893
kapcsolódó videók
