Fáj a szívem
Pálffy Zsuzsa
és az ágyam felett falon a kép
Fáj a szívem valaki után
Végtelenül üres a szobám
Kőhideg ellenségek,
Négy fal mered rám
Máskor oly meghitt fények,
Most bántanak csupán
Olyan fojtogató ez az egész
Nagyon nehéz, egyedül
Lábam előtt kuporog a csend
Visszafelé űzöm a jelent
Régi kis fényképekből
Őt válogatom én
Élek az emlékekből
Most ennyi az enyém
Olyan szívszorító ez az egész
Nagyon nehéz így egyedül
Ott künn süt a nap
S mint hulló aranyak
Vibrál ezer sugár
ott künn a világ
Úgy tombol tovább
Mintha el sose múlna a nyár
Csak nekem fáj a szívem
Valaki után
Csóktalanul keserű a szám
Ó milyen ólomlábon jár,
Cammog az idő
Hányezer másodperc
Amíg megjelenik ő
Milyen más, milyen más
lesz a szobám
Ha a magány elmenekül
Róla mesél a párna, a szék
Csak egy kis lámpa s a szerelmem ég...