Csut
Túl mélyen voltam tudod 6 lábbal a föld alatt
az utálat vett körül, melytől minden sebem fölszakadt
Törd magad azon, hogy utáld te is önmagad
majd ha elvágják a torkom akkor a hangom helyén csönd marad
Nem oldódok semmitől, folyton arra gondolok hogy:
körbevesznek köcsögök meg álszent hamis mosolyok
Ugrál a gyűlölet és szerinted ez egy átok?
de én más utat nem látok, nekem szükségem van rátok! (pfej)
Tapasztald meg mit takar az élet napos oldala
ahol felnőttél már és végre mélyen néztél magadba
Nem szarják le mit mondasz, neked minden szavad isszák
a leírt sorok betűnként a lelked tisztítják
Én sakkoztam az élettel, de mattot kaptam rögtön
ezért el kellet tűnnöm, hogy aztán vissza kelljen jönnöm
Átbasztam már magam de nem éreztem a fájdalmat
naiv voltam, gyenge ígéretekkel áltattam
Ok nélkül támadtak, a penge élén táncolok
hogy a faszba lehetnék ugyan az ha rajtad végre átlátok?
Gyűlölöd ha szeretlek, te szereted ha gyűlölhetsz
a bizonytalanság démonjai a kezdetektől üldöznek
Az ambícióm kiújult, add vissza az adagom
helyetted inkább a rappat, kellett volna maradnom
A sok szart nekem is vissza kellett kapnom
de ami velem született az velem kell meghaljon...

Anna
Hátra hagyva, minden bűnöm
Semmit nem kell, tovább tűrnöm
Elfeledve, elhantolva
nézek vissza...önmagamra

Black
Felbomlott harmónia, démonoktól szállt testek
az elmúlás fényében szenvedő emberi lelkek
Üdvöz légy Mária, nem vagyok Dália
mitől mások jók lesznek
Egy vászon, melyre téged festenek
ami pár év múlva elkopik, elfelejtenek..
Ilyen az élet is, ahol is fénybe keltenek
de egy idő után megunnak, mindenki eltemet!
Egy homokóra amit hiába fordítasz már meg
rájössz hogy erre egy egész élet rámegy
Nem lehetsz mindig jó, hiába van helyén a szíved
mert amiért te vérzel sosem lehet a tied (soha)
Kényszer, mire bele mész kényszerből
semmit nem látsz a pénzedből, mond meg: érsz ebből?
(Kérsz még ebből?) mire rájössz majd egyszer
de addigra már a kereszt másik végén fekszel

Anna
Hátra hagyva, minden bűnöm
Semmit nem kell, tovább tűrnöm
Elfeledve, elhantolva
nézek vissza...önmagamra