Állok a sorban, hajam lenyírva,
Sápadt arcomon pár friss pattanás,
Félelmem lenyelem, ne lássa senki,
Még nem megy jól a borotválkozás.
Feszül a bőr alatt az állkapocs,
Kemény a tekintet, akár a kés,
Zászlók, virágok, miniszterek, papok,
Úgy érzem, mindenki csak engem néz.
Vezényszó csattan, mind jobbra nézünk,
Egy ősz veterán büszkén beszél,
Nem értem mit mond, búcsúzik tőlünk?
Rákezd a banda, dobszót hoz a szél.
Sír a család a jeges peronon,
Csak apám és a kisöcsém erős,
Egyik sem tudja, mennyire félek,
Már látják bennem a holnapi hőst.
Refrén:
Idegen földön védem a hazát,
Hitet (és) családot, Európát,
Ne félts, anyám! Ne félj, apám!
Nem hozok szégyent rád.