…ezerkilencszázötvenhat, nem emlék,
nem múlt vagy nékem, nem történlem,
de húsom-vérem, lényem egy darabja,
szívem, gerincem – kijöttél velem
az irgalmatlkan mindenségbe, hol a
Semmi vize zubog a híd alatt
És korlát nincs sehol sem – életemnek
Te adtál értelmet, vad álmokat
Éjjelre és kedvet a szenvedéshez
S az örömhöz, te fogtál mindig kézen,
Ha boltladoztam, hányszor ihlettél meg,
S nem engedted, hogy kifulladjak vénen, -
Ezerkilencszátötvenhat, te csillag,
Oly könnyű volt a nehéz út veled,
Nagyon soká sütöttél ősz hajamra,
Ragyogj, ragyogj, ragyogj sírom felett.