Egy a múltunk, egy a léptünk
Egy az út, mire együtt tértünk
Bennem a hangod egyre hív
Egy az álmunk, összeérünk
Egybeforrtunk, egy a vérünk
Látó vakok, arra kérünk
Szemed add nekünk
Legyen így!
Amit látunk annyit érünk
Ezt az áldást add meg értünk
Mindig hozzád húzzon a szív
Néha martunk, néha kértünk
Hamis útról visszatértünk
Légy a kardunk, légy a vértünk
Békéd add nekünk
Legyen így!
Atyám, a hatalom soha nem válogat
Nem kerget hiú ábrándokat
Nem nézi, ki lesz az áldozat
Kire várjon örök kárhozat
Istentől e szent határozat
Hogy győzzön a római változat
A döntés a kezedben, csak a tiéd,
Csak a tiéd
Atyám! Nem értem a különös álmokat
Nem látom a figyelő árnyakat.
Nem vágyok jeleket, látókat
Se magamra hófehér szárnyakat
Más nem maradt már láb alatt
Mint Koppányt, Gyulát, s százakat
Öld meg Vazult, árhat, amíg él
Öld meg az álmaidért
Bennem bízz, nem maradt más
Ha kell még a folytatás
Végigviszem a terved
Lenyomom a tokukon lassan a változást.
Bennem bízz, nem maradt más
Vagy elsöpör egy lázadás
Te már kiittad a kelyhed
Én leszek utódod a trónon, az Úr megáld
Istené e hatalom, ide bárki fel nem ér
Döntött, így akarom, nem számít a vér
Megosztod, uralod, ölj ha Róma kér
Esküdj, fel ne madod, a Bűn vissza nem tér
Legyen, hát megadom,
a trón legyen tiéd
Egy erőd birodalom,
Nem magyar, de keresztény
Legyen átok, siralom,
Ha a szent útról letér
Megváltás a jutalom,
Küzdj az álmomért
Engem választott az Úr,
én téged
Ki eddig hátba
Sosem szúrt
Ígérd meg
Nincs átok, nincs vér
Nincs hatalom
Nincs pénz
Nincs semmi
Amiért eladod
Vagy pusztuljon el
Inkább az egész
Egy az égbolt, egy a Földünk
Egyek vagyunk veled testvérünk
Érzed, az ösztön élni hív
A Fényből mindig visszatérünk
Amit kell, azt mind megélünk
Hogy ezt az utat elvegyék tőlünk
Nincs az az átok
Nem lehet így
Sötét éjben egy a fényünk
Ennyin túl nincs
Mitől félnünk
Ha menni kell,
Hát menjünk így.
De hogy minden
Áldást elveszítsünk
A forrásból többé
Ne merítsünk
Örökségünk elfelejtsük
Nincs az az átok
Nem lehet így.