Wayne
Emlékezz, mit takar egy érintés, Mi mindent rejtett egy válasz?
Én voltam ki úgy érint és mégis nálad a hatalom hogy válassz.
Szerepnél voltam a kérdés, kértem hogy te légy a felelet,
Amíg más csak kért, én magamtól adtam neked a másik felemet.
Egy élet, egy vég, nem remélek már rég, Százat másból, de belőled nem kérek még.
A gyűlölet táplál, már hiába várnál,Száz másat, belőlem árnyékot sem látsz már.
Emlékezz, hogy miért mész el,hidd el nem fogom fel épp ésszel,
Tálcán kaptad a jót, kértem borra valót?, gyere „rossz” na de két kézzel.
Két lépésből előre, három lett hátra,Négy esélyből semmi, nemtom’ mire várva.
Kincsemnek hívtam egy maréknyi követ, Csak a bűntudat lesz mi majd téged követ.
Hibáimnak súlya bőrömön kísér, Emlékem hiánya szaggatja, míg él.
hazugság minden mit szája ígér, ha ezt érdemeltem, akkor mondd meg hogy miér’
Emlékezz mit suttogtam neked, Most sírnék száz mással, inkább, mint veled.
Jól emlékszel mit suttogta neked, egy emléken kívül minden másom temet.
Elszállt a rózsaszín köd, éltem szívvel most meg élek aggyal,
hajdanán angyalom voltál, Döbbenetes, de már csak egy bukott angyal,

Refrén (Vivien)
Hajdan angyal voltál, felemésztett két szemed,
Már nem látom hol jársz, áldásom és ég veled,
Hajdan angyalt vártam, fel idézem léptedet,
Sajnos nem te voltál, búcsúzom, (hé) ég veled.

Ricsi
Végleg felhagytam minden gonddal,
A múltat vessző helyett zárjuk egy ponttal.
Megesett, hogy hibák-hibák hátán,
Tévedtem, te mégis ott vártál rám.
Ragadj magadhoz erősen kérlek,
Ha ismét vétkeznék, ne hagy „baby” védj meg.
Egy depresszív gondolat, egy keserű méreg,
Nem viselném el, ha más érintene téged.
Mondd mit tegyek hogy újra mosolyt lássak arcodon,
Azt amit most érzek, mélyen magamba karcolom.
Akarlak szeretni hisz te vagy minden álmom,
Hibáztam nélküled, de most már nem hibázom.
Szeretnélek szeretni és kérlek hogy szeress,
Leszek kedv a lelkedben csak hogy te nevess.
Nem töröm újra tükrünket egy hamis életért,
És fejemet hajtom a ködbe fojtott évekért.

Refrén (Vivien)
Hajdan angyal voltál, felemésztett két szemed,
Már nem látom hol jársz, áldásom és ég veled,
Hajdan angyalt vártam, fel idézem léptedet,
Sajnos nem te voltál, búcsúzom, (hé) ég veled.

Vivien
Nem kellesz többé, emlékezz magad a szépre,
Ez a mi mesénk, most sajnálom hogy így lett vége.
Sosem éreztem, hogy szeretsz, hidd el hogy fáj,
Kérlek hagyj magamra, többé nem kérem hogy várj.
Veled már nem odafönt, csak a pokolnak a fenekén.
Nincs több „temegén” , csak te meg én, a világnak a peremén.

Refrén (Vivien)
Hajdan angyal voltál, felemésztett két szemed,
Már nem látom hol jársz, áldásom és ég veled,
Hajdan angyalt vártam, fel idézem léptedet,
Sajnos nem te voltál, búcsúzom, (hé) ég veled.