verze:
A sarkon állt egy szakadt, öreg kurva
Nem köszöntem rá, bár ismerem
Fázhatott a kis szoknyába bújva
– Van tüzed? – Igen. Jaj, Istenem!
Én is ez vagyok, egy szakadt kurva
Sokat hibáztam, beismerem
Az, hogy gyakran félek, mégis durva
A versenyt egyszer mégis megnyerem
ref.:
Menni kell, mert menni jó
És a hideg álmos tél-utó-ból
Tavasz lesz, majd újra nyár
Szívem készen áll,
Hogy szeressen, csak még vacog
Hallom a csöndet, megbukott
Már minden belső félelem
Na, ez jó! Ezt élvezem.
verze:
Annyi ócskaságot megcsináltam
És kussoltam, bár nem tudom, miért
Talán, mert a köztes jóra vártam
A lelkem tényleg már csak ennyit ért
Mesélj még a szépről és a jóról
Szakadt kurva, miért nem mész haza?
– Mennék, csak már nem tudom, hogy hol volt
– Csak úgy sodródni – az nem laza…
ref.:
Menni kell, mert menni jó
És a hideg álmos tél-utó-ból
Tavasz lesz, majd újra nyár
Szívem készen áll,
Hogy szeressen, csak még vacog
Hallom a csöndet, megbukott
Már minden belső félelem
Na, ez jó! Ezt élvezem.