Mennyi kósza árnyék jön – a múlt meg itt zihál
Nincsen révész, bámulok a parton
Arctalan és egyen-szürke félelem szitál
Ott a csónak – te meg rajta – és nincsen pardon
Mennyi minden elmaradt és elszakít a víz
Rossz álomtól fülledt nyári éjjel
Felkelek, csak bámulok, pont három óra tíz
Megmosom az arcom – alvadt vérrel
Táncolj a vízen
Táncolj – vagy így nem?
Hogy én kérlek – megható
Táncolj az égen
Még most sem értem
És álmomban az a víz
Át is úszható…
Még egy kicsit szabad lenni – ez lehet az út
Saját csapda sebzi már a lábam
Találkoztam önmagammal – száraz, régi kút
Mindenütt jó – kivéve – talán nálam
A tükörből a másik énem megvetőn nevet
Szél, vagy huzat – nyílik már az ablak
Elengedni az tud, aki tényleg jól szeret
Menni kell? – Hát indulj! – Én majd hagylak
Táncolj a vízen
Táncolj – vagy így nem?
Hogy én kérlek – megható
Táncolj az égen
Még most sem értem
És álmomban az a víz
Át is úszható…