Ahogy ráfeszül a messzi magas hegyre,
És ködbe vész a csúcsa,
A hatalom úgy telepszik rá az életedre,
És kifoszt újra, meg újra, milyen durva.
Mintha bő kézzel adna, mindig úgy tesz,
Miközben készakarva, mindent elvesz.
Ébredj, nem kell, hogy menekülj, ha visz a véred,
Ébredj fel, ha benned a tűz újraéled.
Állj fel, harcolj, ha nem elég ami a részed,
Tudnod kell, ha nincs menedék, én mindig itt leszek.
Olvass a sorok közt, és lásd, ahogy megvezetnek,
És irányítják a sorsod,
Te döntesz lépsz vagy sorba állszmég nincs semmi veszve,
Nem minden úgy igaz ahogy látod és hallod.
Élhetsz rabszolgaként, vagy szabadon, mint a szél,
Válassz, van még esély, ha lépnél.
Ébredj, nem kell, hogy menekülj, ha visz a véred,
Ébredj fel, ha benned a tűz újraéled.
Állj fel, harcolj, ha nem elég ami a részed,
Tudnod kell, ha nincs menedék, én mindig itt leszek.
Ébredj, nem kell, hogy menekülj, ha visz a véred,
Ébredj fel, ha benned a tűz újraéled.
Állj fel, harcolj, ha nem elég ami a részed,
Tudnod kell, ha nincs menedék, én mindig itt leszek.