Nincs kis szerelem, csak seb szíveden
mely hangtalan kér, hogy már új ne legyen.
Nincs kis tűz ha ég, ha ég porig ég
és ahogy éled vele ébred a vég.
És mégis féke vesztve futok hozzád,
vak vággyal félrelökve száz akadályt.
Ha csak egyszer azt se bánom,
ha megint úgy fáj, hát csak fájjon,
kell, hogy átölelj bármi áron.
S az élet bármely arca néz ma ránk
szépnek látom a lelked tükrén át.
és így más vagyok tán én is
a világ is szép mégis, amíg bennem élsz.
Nincs kis szenvedély, csak elrohant éj,
pár eltitkolt szó és vele eltűnt esély.
Nincs kis változás, ha más nagyon más
sok a kétely és nagy a mélység, hogy beleláss.
És mégis féke vesztve futok hozzád
vak vággyal félrelökve száz akadályt,
ha csak egyszer azt se bánom,
ha megöl úgy fáj, hát csak fájjon
kell, hogy átölelj bármi áron, csak ezt várom.
S az élet bármely arca néz ma ránk
szépnek látom a lelked tükrén át.
Te másképpen látsz, és így más vagyok tán én is
s a világ is szép mégis, amíg bennem élsz.
Ha győz a józan ész, ha minden így van jól,
ha nem több csak egy dal mi rólunk szól.