Egy régi nyár, sok régi emlék,
Szinte tegnap volt csupán.
Apám hangját újra hallom,
Ki szólt hozzám:
Figyelj fiam, vár a holnap,
Saját súlyod bírni kell!
És ha térdre rogysz,
hát magad emeld fel!
Legyél a dal, légy a tiszta szólam!
Legyél a szó, légy a büszke holnap!
Mozdulnod kell!
Mindíg új nap kel fel.
Legyél a víz, fuss a zúgó árral!
Legyél a tűz, izzó forró lánggal
Támadj fel hát!
És szállj mint egy Főnix madár!
Minden élet újra éled,
S, már a szárnyam felrepít,
Vár a messzeség,
s az ismeretlen hív.
Szállok messze fent az égen,
Mint tűzben ébredt láng madár,
De belém égett apám hangja,
Ki így szólt rám:
Legyél a dal, légy a tiszta szólam!
Legyél a szó, légy a büszke holnap!
Mozdulnod kell!
Mindíg új nap kel fel.
Legyél a víz, fuss a zúgó árral!
Legyél a tűz, izzó forró lánggal
Támadj fel hát!
És szállj mint egy Főnix madár!