Sokszor van hogy az élet átírja az álmokat
S mire észhez térsz már csak a könny s a bú marad
Étéltünk mi együtt oly sok szép délutánt
S énekeltük sokszor egy jó ital dallamát
(De) ne várd már a délutánt mert nem hívlak többé
Egyedül mész az úton tovább keresve a célt
Igyál meg az emlékemre egy jó pohár sört
Hisz bezárult az életemben az a „bűvös” kör
Ülj le csendben s képzeld hogy mit is mondanék
Elhívtak s még búcsúzni sem tudtam tőled én
Túljárok már én a képzelet határán
Lezárult a múlt és csak az emlék él ma már
Ne várd már a délutánt...
Arra kérlek téged őrizd meg álmaink
S teljesüljenek még ó a régi vágyaid
Szeresd kit úgy érzed szeretni érdemes
Használd ki a percet amíg még megteheted