Rengeteg éjszakát írtam át egyedül,
rengeteg éjszakát éreztem legbelül.
Rengetegszer tudtam, hogy a föld felett repülök,
beletaposok a gázba, azt a ...-vel eltünök.
Csókolom, egy szál cigi az út szélén,
a csillagokat bámulva a kerek bolygónk festményén
eszmélek rá arra, hogy lesz, aki mindig hazavár,
még akkor is, ha 850 km szakad rám.
De addig egyedül, nem kell a társaság, kössz,
mert amúgy nem, de ha valami baj van, jössz!
Úgy érzem, én vagyok a magányos farkas,
de úgyis célbe érek és arról még hallasz.
Köszönöm, én végeztem mára,
meg amúgy is, a szívem 39 napja zárva.
Aki kinyitja a széfet, az ő lesz az egy,
én addig fogok harcolni, 'míg tart a kezed.


Jöhetnek éjjelek, jöhetnek nappalok,
én készen állok, egy underground-hős vagyok.
Múlhatnak tegnapok, várhatnak holnapok,
én nem adom fel, mert sokkal több vagyok.

Rengetegszer éreztem, ez a nap az utolsó,
rengetegszer mondtam már utolsó repp, utolsó szó.
Rengetegszer ültem már a lakásban magányban,
rengetegszer tudtam, hogy a szemedben talány van.
Most nézek az égre, rám mosolyognak csillagok,
15 éve annak már, hogy mindenki itthagyott,
azóta bolyongok, mert a világ halott csatatér,
de tudom a szívemben egyszer mindenki hazatér.
Soha nem adtam föl! A hónom alatt diplomák!
Hiába jártam iskolát, az utca csak visz tovább,
mindig éreztem, a szívemben harcos lakozik,
én vagyok az a hős, aki sohase habozik.

Jöhetnek éjjelek, jöhetnek nappalok,
én készen állok, egy underground-hős vagyok.
Múlhatnak tegnapok, várhatnak holnapok,
én nem adom fel, mert sokkal több vagyok.