Hosszú évek óta már,
Él velem ez a gitár.
Már többet volt velem,
Mint az eddigi összes kedvesem.
És több száz dalt megírt,
Olykor nevetett, néha sírt,
Aszerint, hogy mi volt velem,
Vagy mi és ki volt ellenem…
Ő elkísér, ha vár az út,
Ha meg kell vívnom egy újabb háborút,
Nem hagy el, csak mert volt pár rossz napunk,
Még abban is osztozunk,
Mert mi összetartozunk…
Mi összetartozunk.
És van olyan jó barát,
Ki mindig a szívembe lát,
Megérzi, mi van velem,
S hogy miért fáj a múlt, vagy ép a jelen…
Ő tudja, mi miért van így,
S hogy valami miért vonz, vagy taszít,
És hogy egy bizonyos kor fölött
Van úgy, hogy valami végleg eltörött…
Ő elkísér, ha vár az út,
Ha meg kell vívnom egy újabb háborút,
Nem hagy el, csak mert volt pár rossz napunk,
Még abban is osztozunk,
Mert mi összetartozunk…
Mi összetartozunk.
S mondd, hol van, merre jár
A lány, aki olyan, mint a nyár?
Ki csak meleget hoz nekem
És szigetem lesz a tengeren…
Kit soha nem fúj el a szél
És nem temethet el a tél…
Kinek majd kell minden napom
És akiről egyszer elmondhatom…
…azt hogy:
Ő elkísér, ha vár az út,
Ha meg kell vívnunk egy újabb háborút,
Nem hagy el, csak mert lesz pár rossz napunk,
Majd abban is osztozunk,
Mert mi összetartozunk.
Ó, ha vár az út,
Ha meg kell vívnunk egy újabb háborút,
Nem hagy el, csak mert volt pár rossz napunk,
Majd abban is osztozunk,
Mert mi összetartozunk!
Mi összetartozunk!