Csak átutazó vagyok itt a földön
Lukácsi Margit
egy utas, aki utazik tovább.
A napjaimat szép vidáman töltöm,
és nem várok az élettől csodát.
A boldogságot megköszönöm szépen,
a csalódások nem bántanak rég.
Az embereket mosolyogva nézem,
mert nékik soha semmi sem elég.
Nem elég, mert nem tudják, hogy ők is útitársak,
átutazók, olyanok, mint én.
Szüntelenül mindig több és több kincs után vágynak,
amíg lassan kialszik a fény.
Mindnyájan átutazók vagyunk itt a földön,
s ha jól végezzük, ami reánk vár,
az emlékünk majd sok-sok emberöltőn
úgy ragyog, mint a fénylő napsugár,
ha a vonatunk már messze-messze jár.