A harmónikás
Kútvölgyi Erzsébet
Odalenn az utcán egy szép kis utcalány
Ki mindig fáradt kissé mert van vendége ám
Véget ér a meló, Ő álmodozni jár
Egy álmodozni való egy lepusztult kis bár
A fiúja egy művész, egy kölyök képű sztár
Egy nevetős kis zenész, a nagy harmonikás
És Ő hallja és már lába ritmusra jár
Táncba mégse megy senkivel, nem ám
Csak a fiúra néz, ahogy jár az a kéz
Játszik billentyűn, billentyű után
Csak a fiúra néz, arca lüktetve ég
Aztán észre sem veszi, és dalol
Száll a kócos kis haj, most a lány, csupa dal
ahogy mosollyal karjára hajol
Áll odalenn az utcán és bús az utcalány
Mert bevonult a fiú és van vendég de hány
Ha véget ér a meló még álmodozni jár
Tán övék lesz egy napon a lepusztult kis bár
A fiú lesz a patron és Ő a pultban áll
S a lába lassan újból a régi dalra jár
Régi dalra jár
És Ő hallja és már lába ritmusra jár
Ugye megjön a harcokból talán
Csak az emlékbe néz ahogy jár az a kéz
Játszik billentyűn, billentyű után
Csak az emlékbe néz, arca lüktetve ég
Aztán észre sem veszi, és dalol
Száll a kócos kis haj, most lány, csupa jaj
ahogy zokogva karjára hajol
Áll odalenn az utcán és magányos a lány
A fiú nem jött vissza, és nincs vendég sehány
És ma már nem tud sírni és álmodozni kár
De persze ma is megvan a lepusztult kis bár
És ugyan az a patron és ugyanaz a ház
És azt a zenét játssza egy új harmonikás
Most a zene is fáj lába ritmusra jár
Csak a zenészre néz ahogy fut az a kéz
Csak a zenészre néz, arca lüktetve ég
aztán toppan és forog és hajol
mivel táncolja el, hogy csak feledni kell
és a muzsikus egyre csak dalol
hararara rira harara ra ra rara
Elég!
- jaj hagyjátok abba a zenét...
Ki mindig fáradt kissé mert van vendége ám
Véget ér a meló, Ő álmodozni jár
Egy álmodozni való egy lepusztult kis bár
A fiúja egy művész, egy kölyök képű sztár
Egy nevetős kis zenész, a nagy harmonikás
És Ő hallja és már lába ritmusra jár
Táncba mégse megy senkivel, nem ám
Csak a fiúra néz, ahogy jár az a kéz
Játszik billentyűn, billentyű után
Csak a fiúra néz, arca lüktetve ég
Aztán észre sem veszi, és dalol
Száll a kócos kis haj, most a lány, csupa dal
ahogy mosollyal karjára hajol
Áll odalenn az utcán és bús az utcalány
Mert bevonult a fiú és van vendég de hány
Ha véget ér a meló még álmodozni jár
Tán övék lesz egy napon a lepusztult kis bár
A fiú lesz a patron és Ő a pultban áll
S a lába lassan újból a régi dalra jár
Régi dalra jár
És Ő hallja és már lába ritmusra jár
Ugye megjön a harcokból talán
Csak az emlékbe néz ahogy jár az a kéz
Játszik billentyűn, billentyű után
Csak az emlékbe néz, arca lüktetve ég
Aztán észre sem veszi, és dalol
Száll a kócos kis haj, most lány, csupa jaj
ahogy zokogva karjára hajol
Áll odalenn az utcán és magányos a lány
A fiú nem jött vissza, és nincs vendég sehány
És ma már nem tud sírni és álmodozni kár
De persze ma is megvan a lepusztult kis bár
És ugyan az a patron és ugyanaz a ház
És azt a zenét játssza egy új harmonikás
Most a zene is fáj lába ritmusra jár
Csak a zenészre néz ahogy fut az a kéz
Csak a zenészre néz, arca lüktetve ég
aztán toppan és forog és hajol
mivel táncolja el, hogy csak feledni kell
és a muzsikus egyre csak dalol
hararara rira harara ra ra rara
Elég!
- jaj hagyjátok abba a zenét...
előadó:
Kútvölgyi Erzsébet
album címe: keressük!
megjelenés: keressük!
hossz: keressük!
kiadó: keressük!
zeneszerző: Emer Michel
szövegíró: Emer Michel
stílus: keressük!
címkék: keressük!
napi megtekintések: 1
megtekintések száma: 2060
album címe: keressük!
megjelenés: keressük!
hossz: keressük!
kiadó: keressük!
zeneszerző: Emer Michel
szövegíró: Emer Michel
stílus: keressük!
címkék: keressük!
napi megtekintések: 1
megtekintések száma: 2060
kapcsolódó videók
