Mikor először felsírtál önmagadnak sorsot írtál
Benne volt a rossz és minden jó
Őszintén igazat szóltál, ártatlan és szelíd voltál
Angyalarcú Istent hordozó.
Indulj az úton mit választottál
Nem vár rád búcsúztató
Nincs más társad csak ez a néhány szó
Megszülettél s lettél bujdosó
Élted nyarán árva lettél apát anyát elvesztettél
Milyen kín ez el nem mondható
Borral keltél és feküdtél, szenvedélyek rabja lettél
Nem volt veled a Mindenható.
Menj hát az úton mit választottál
Nem vár rád búcsúztató
Nincs más étked csak kenyér és a só
Ahogy élsz úgy halsz majd bujdosó.
Puha ágyban ritkán háltál, hű szerelmet nem találtál
A boldogság itt pénzért kapható
De a néhány dal mit írtál, tudom csillagokba felszáll
S utódoknak lesz vígasztaló
Állj meg vándor, földi időd lejárt
Nem vár rád búcsúztató
De most csak érted szóljon az induló
Ahogy éltél, úgy haltál bujdosó
Állj meg vándor, földi időd lejárt
Érted szól a induló
Lépj át a fénybe, ott minden szép és jó
Isten veled bujdosó!