/ Rich-Zed /
Mielőtt lenéznék, még utoljára meglövöm az angyalokat,
Mert fonalam, nem volt mézes, hanem szalmafonat.
Nem volt kéjes-édes, hanem kemény és szikár.
A szél már arcomba fúj, miközben egész testem zihál.
A gondolat már csÃraként beinjektálódott agyamba.
Lépésről lépésre haladva készülök halálos kalandra.
Elborult pillanat, tompaság: a végső stádium.
Agyamban az áfium úgy hat, mint a rádium.
Észrevétlenül megmérgez, nincs közöm már a Léthez.
A végső fényhez érve a kép csak egy véres pép lesz.
Többé meg nem sértesz bájitalba félig mártott nyiladdal.
Többé nem játszadozol kiégett, elfásult fiaddal.
Minden gondolatom profán, parittyámmal én lőlek pofán,
S nézem, ahogy a Pufók Angyal homlokán vér csordogál.
Ez kellett Neked? Ezért áltattál, hitegettél?
Tán azért teszed ezt, mert magad egy gnómnak sikeredtél?
Hobbiból törsz össze lelkeket, mert Neked nem lehet
Olyan pátoszi érzésed, melytől elhessenthetsz felleget?
Irigy vagy? Féltékeny? Bár, Te azt mondod, érzékeny.
De akkor miért nem részesültél hasonló élményben?
Csak magányosan repkedsz a légtérben és nyÃlazgatsz?
A saját kényed kedve szerint mindenkit szÃvatgatsz?
Kéjesen pimasz vagy, de bennem emberedre találtál.
Akárhány nyilat lőnél rám, Rich-Zed nem szamár már.
Nem dőlök be trükködnek, nem leszek a játszótársad.
S tanúja lehetsz egy teljes, lényegi átváltozásnak,
Melyben metamorfizálok fizikálisból spirituálisba.
Már nem tarthatsz vissza, agyam már halálosan tiszta.
Egy újabb nyÃl mi nekem? Nem kell, hogy kivegyem,
Mert ahová készülök, nem kell, legyen sikerem,
Hiszen még utoljára meglövöm az angyalokat,
Mert fonalam, nem volt mézes, hanem szalmafonat.
Nem volt kéjes-édes, hanem kemény és szikár.
A szél már arcomba fúj, miközben egész testem zihál.
/ Deego /
Angyalok, ördögök
Angyalok, Rich-Zed
Az utolsó perc
Érdekek körök ördögök angyalok
Rám szövi hálóját az éj akár egy pók
Testem háló bábban sorvad szétrág a só
Szét vág a szó minden mit mondtatok
Mikor percek vannak hátra megszűnnek a holnapok
Mostantól éhezik aki eddig jóllakott
Mindenki egy helyen mit számÃt már hogy ki hol lakott
Ki hogy kapott én állnék tovább szeretnék futni menni vagy lépni..
Kérlek téged bárki vagy bármit adj
Elfogadom csak állni hagyj
Hagyj állni még kérlek
Én lenyelnék bármilyen mérget
Megennék bármilyen férget
Csak hagyj állni még kérlek
Ha nem hát nem Ãgy döntöttél taszÃts el
Mint egy olcsó giccsel rajta csak vakÃts el
Fogd meg a kezeim az ereim szakÃtsd fel
Elfolyik vérem kérlek most lazÃts el
Töröld az emlékeim akár egy adatot
Vegyél el minden értéket ami megadatott
CsonkÃts meg keresztezd útjaim
Mint mikor egy zongoristának eltördelnék az ujjait
Úgy teszel velem úgy leszel velem mint egy daganat
Mint az agyalatti szférában átható halálfélelem
Talán élvezed? Hogy az utolsó percben megalázkodva másszak előtted a térdemen
Előtted? hisz nyilaid előtted nincs a tarsolyodban több
Mégis rám száll a köd
Mégis rám vár a dög szag a por a gödör
Az osztag ki messze visz
Ráfekszem a szélre néznek a szentek is
Ördög voltam de ember is
Lásd te is kérlek!
Ég veled!!!