Vén hold ballag az égen,
hajadhoz ér lágyan a szél.
Álmodunk ébren a réten,
százszínű ezeregy éj.
Nem új csodára várunk,
csak új tavasz van nálunk.
Ha megkérdezel,
hogy ki gyújtja fel a csillagokat,
és ki hinti szét
a rétek ölén az illatokat?
Ma semmi sem érthetetlen,
csak a mosoly a két szemedben,
és ez olyan erő, mit én sem értek,
szelíden ég, de mégis éget.
Tudjuk mi jól,
hogy mi festi kékre a tenger vizét,
csak az titok,
mi gyújtja fel két ember szívét.
Elég volt egymást látnunk ahhoz,
hogy élő tűzzé váljunk.
Szeretlek én, és nem érdekel,
hogy mért!
Lá-lá-lá-lá,
lá-lá-lá-lá,...
Ma semmi sem érthetetlen,...
...hogy mért!