Miért gondolok mindig rád
Bencze Márta
kezemben könyv pihen,
s mégsem olvasok.
A sápadt hold benéz az ablakon,
ő is tudja talán,
hogy a képzeletem merre jár.
Mért gondolok úgy rád?
Hányszor mondtam már, hogy nincs tovább.
Mért, mondd mért, el nem múlhat egy perc,
hogy a két szemed ne látna?
Mért van ez, mért?
Mikor rég elváltunk csendesen,
tévedtél, tévedtem.
Egy kaland véget ért.
Az idő száll, sok emlék elrepül,
de a képzeletem mindig csak
tehozzád űz.
Mért gondolok úgy rád?
Hányszor mondtam már, hogy nincs tovább.
Mért, mondd mért, el nem múlhat egy perc,
hogy a két szemed ne látna?
Mért van ez, mért?
Mért, mondd mért, el nem múlhat egy perc,
hogy a két szemed ne látna?
Mért van ez, mért?