Mi vagyunk Azahriah – megnéztük a filmet, ilyennek láttuk
tovább
Találkozás a Hihetetlennel
Nemesis
..."Le kell írnom, ami velem történt, mert nem mondhatom el senkinek. Talán el sem hinnék, én sem hinném, ha más mondaná. Egy angyal volt! Még most is alig tudom elhinni! Magával vitt, nem is tudom hogyan, de olyan helyeken jártam, amelyek talán már nem léteznek, vagy nem is léteztek sohasem... Egy időben több helyen, a vérző idő sebein át, szálltunk testetlenül és én megértettem a bűn és a halandóság közötti összefüggést. Azt mondta elvisz oda is, ahová az emberi lelkek jutnak, de erről nem beszélhetek majd senkinek. Mivel élve én sem juthatok át, meg kell halnom egy percre, de visszahoz az életbe, és újból otthon találom magam...egy kicsit féltem...
I.
Az ordító csend,
Amely most rám szállt
Megmozdít mindent,
Mi a sötétben vár...
Nem, ez őrültség már!
Mely az álmommal jár,
Nem a Valós Világ
Mi árnyékká vált...
Igen, talán képzeltem az éjszakát,
Melyben hirtelen a végtelen idő rám talált
Mikor az ablaknál megláttam Őt,
Ki a holdfényben állt
A félelem, a rettegés
Mélyen benn adrenalint öntött belém,
Mert az elmém tagadta, mit a szemem látott...
... És amikor szólt,
Megszűnt minden más.
Egy angyalé az arc, mely a furcsa fényből nézett rám.
ANGYAL: "Hozzád jöttem - mert én vigyázok rád.
Ha lelked átadnád,
A kezdetekhez szállhatnánk
Az időn át, a Végzet hullámán."
II. Vissza Édenbe
Lelkünk messze szállt,
Át az éjszakán.
Ez itt egy furcsa táj.
Várt az ősi kert
Régi, tiszta kert,
S benne ketten
Álltak az Élet hajnalán...
Látom, Éva szép szemében
Ott az értelem, s a láng
A Kígyó vár...
És az alma, mely hatalmat,
Vágyat önt szívébe majd,
Bűn és halandóság.
Értem már,
Bűn és halál...
Szálljunk tovább!
III. A Szövetség
(eltűnt idők...) Letűnt idők,
Mögöttünk már
A rombolás zsoldja
Mindig halál...(mindig halál...)
A végén úgyis ránk talál.
(figyelj rám jól!) "Figyelj rám jól!" -
az Angyal így szólt.
(egy Örök Helyen...) "Egy Örök Helyen
(másképp lehet...) másképp lehet."
Vigyél el, vigyél át
Mert úgy fáj!
A valóság miért más?
Angyal várj!
Hozzá értem, és máshogy szólt hozzám.
"A Fények Földje létezik,
Onnan hívlak majd.
Ha a lelked átadnád, (a lelked átadnád...)
Te is láthatnád. (te is láthatnád...)
Élő ember nem jut át,
Meg kell érte halni.
Egy perc az egész, (egy perc az egész...)
Utána újra élsz..." (újra...)
I.
Az ordító csend,
Amely most rám szállt
Megmozdít mindent,
Mi a sötétben vár...
Nem, ez őrültség már!
Mely az álmommal jár,
Nem a Valós Világ
Mi árnyékká vált...
Igen, talán képzeltem az éjszakát,
Melyben hirtelen a végtelen idő rám talált
Mikor az ablaknál megláttam Őt,
Ki a holdfényben állt
A félelem, a rettegés
Mélyen benn adrenalint öntött belém,
Mert az elmém tagadta, mit a szemem látott...
... És amikor szólt,
Megszűnt minden más.
Egy angyalé az arc, mely a furcsa fényből nézett rám.
ANGYAL: "Hozzád jöttem - mert én vigyázok rád.
Ha lelked átadnád,
A kezdetekhez szállhatnánk
Az időn át, a Végzet hullámán."
II. Vissza Édenbe
Lelkünk messze szállt,
Át az éjszakán.
Ez itt egy furcsa táj.
Várt az ősi kert
Régi, tiszta kert,
S benne ketten
Álltak az Élet hajnalán...
Látom, Éva szép szemében
Ott az értelem, s a láng
A Kígyó vár...
És az alma, mely hatalmat,
Vágyat önt szívébe majd,
Bűn és halandóság.
Értem már,
Bűn és halál...
Szálljunk tovább!
III. A Szövetség
(eltűnt idők...) Letűnt idők,
Mögöttünk már
A rombolás zsoldja
Mindig halál...(mindig halál...)
A végén úgyis ránk talál.
(figyelj rám jól!) "Figyelj rám jól!" -
az Angyal így szólt.
(egy Örök Helyen...) "Egy Örök Helyen
(másképp lehet...) másképp lehet."
Vigyél el, vigyél át
Mert úgy fáj!
A valóság miért más?
Angyal várj!
Hozzá értem, és máshogy szólt hozzám.
"A Fények Földje létezik,
Onnan hívlak majd.
Ha a lelked átadnád, (a lelked átadnád...)
Te is láthatnád. (te is láthatnád...)
Élő ember nem jut át,
Meg kell érte halni.
Egy perc az egész, (egy perc az egész...)
Utána újra élsz..." (újra...)
kapcsolódó videók
keressük!
