Mi vagyunk Azahriah – megnéztük a filmet, ilyennek láttuk
tovább
A Fények Földjén
Nemesis
... Egy pillanat az idő-alagútban a vakítóan fehér messzeség felé- talán maga volt az örökkévalóság. Ez a hely maga a csoda. Leírhatatlan, elmondhatatlan nyugalom töltötte el testem, ahogy a tejszerű, vakítóan fehér, végtelennek tűnő tájra értem. Ködvilág. Testemet lágyan tartotta a tiszta fény, mikor a ködből arcok váltak valósággá, majd árnyék-kezeikkel tapintották lelkemet. Ez az a hely, hol a lelkeink mindig is éltek és élni fognak az idők végezetéig. Én is azonnal éreztem: közülük való vagyok. Furcsa, kettős érzés kerített ekkor hatalmába: A nyugalom és a csalódottság érzése. Már egy kicsit sem félek a haláltól, ha az az egyetlen út, hogy ide juthassak... Miért kell küzdenünk egész életünkben a földön, ha úgyis ide jutunk? És ha úgyis ide jutunk, nem mindegy akkor, hogy hogyan éltünk? Sajnáltam is, és örültem is annak, hogy vissza kell térnem, de nem tudom, hogy képes leszek-e megtartani a titkot...Újabb villanás- és ismét az ágyamban találtam magam, kedvesem mellett, de nem tudtam elaludni, csak néztem, hogyan gördülnek az ablakon az esőcseppek, mintha a világ örömkönnyekkel üdvözölné visszatérésemet...
Lehet, még csak egy perce vagyok élő
Igen, még valami fáj
Az is fáj majd, ha át kell újra élnem:
Hova tart ez a világ...
Mint egy álom, oly nyugtatóan hat rám
A ködfátyol betakar
Visz a szél, mint egy porszemet az égen
Melynek része vagyok már...
És egy lélek száll a Fényben-
Melynek átadom az énem...
Füstből, ködből építi arcát a sok légtestű lélek
Bennem álmodják majd újra át a fény dalát
Vágyaim múltba vesző fonalát
Kiszakítja az életem földjéből
Ez a hely olyan más
Nem riaszt az elmúlás, ha ideérhet a lelkem majd...
Ez voltam én - a Fények Földjén
És most már bennem él a remény
A testem csak test
A vérem csak vér
De Fény a lelkem...
Angyal: "A Fények Földje vár, ha ott lent
Már nem láthatod többé a Nap fényét
A félelmek után, már nincs, ami fáj-
Meghal a bánatod
A Lélek Templomát, mikor végleg
Elhagyod, mert nem élhetsz örökké
Vigaszt majd itt találsz, de akiket elhagytál,
Azok nem tudják még..."
Lehet, még csak egy perce vagyok élő
Igen, még valami fáj
Az is fáj majd, ha át kell újra élnem:
Hova tart ez a világ...
Mint egy álom, oly nyugtatóan hat rám
A ködfátyol betakar
Visz a szél, mint egy porszemet az égen
Melynek része vagyok már...
És egy lélek száll a Fényben-
Melynek átadom az énem...
Füstből, ködből építi arcát a sok légtestű lélek
Bennem álmodják majd újra át a fény dalát
Vágyaim múltba vesző fonalát
Kiszakítja az életem földjéből
Ez a hely olyan más
Nem riaszt az elmúlás, ha ideérhet a lelkem majd...
Ez voltam én - a Fények Földjén
És most már bennem él a remény
A testem csak test
A vérem csak vér
De Fény a lelkem...
Angyal: "A Fények Földje vár, ha ott lent
Már nem láthatod többé a Nap fényét
A félelmek után, már nincs, ami fáj-
Meghal a bánatod
A Lélek Templomát, mikor végleg
Elhagyod, mert nem élhetsz örökké
Vigaszt majd itt találsz, de akiket elhagytál,
Azok nem tudják még..."
előadó:
Nemesis
album címe: keressük!
megjelenés: 2002
hossz: keressük!
kiadó: keressük!
zeneszerző: Berczelly Csaba
Fábián Zoltán
Kiss Zoltán
Nagy György
Nagy László
szövegíró: Fábián Zoltán
stílus: keressük!
címkék: keressük!
napi megtekintések: 1
megtekintések száma: 970
album címe: keressük!
megjelenés: 2002
hossz: keressük!
kiadó: keressük!
zeneszerző: Berczelly Csaba
Fábián Zoltán
Kiss Zoltán
Nagy György
Nagy László
szövegíró: Fábián Zoltán
stílus: keressük!
címkék: keressük!
napi megtekintések: 1
megtekintések száma: 970
kapcsolódó videók
keressük!
