... Másnap mikor felébredtem, különös csillogással a szemében ült az ágyon. Elmondta, hogy rólam álmodott, és álmában egy különös helyről beszéltem neki, ahol már én is jártam. A lelkeink örök otthonáról, mely egy furcsa dimenzióban létezik... Megpróbáltam úgy tenni, mintha az egészből semmit sem értenék, de belül rettentően megijedtem. Azt mondta, ez nem lehet véletlen, és örült, hogy végre rátalált élete nagy feladatára, hiszen ez egy küldetés, mindenkinek meg kell tudnia, hogy van élet a halál után, és hogy nincs mitől félni...Valahogyan, eltántoríthatatlanul biztos volt abban, hogy ez az egész maga az igazság, és nem csak egy álom. Kértem, hogy jól gondolja át, mit tesz, de hihetetlen tenniakarással indult útnak, hogy teljesítse "küldetését"...
Fiú: Éjjel volt egy álmom, és még most is látom
Nem tudom feledni, el kell mondanom...
Érzem, erre vártam, míg sötétben álltam
Míg a ködben éltem, nem találtam az értelmét...
A hely, ahol tegnap jártál - ma megbabonáz...
Ahol majd a fényben szállunk - és élünk tovább...
Elmúlt minden kétség, nem vár már több rémség
Amíg élünk, nem kell félnünk többé már...
Értsd meg, indulnom kell ezzel a küldetéssel
Ők is kell, hogy hallják, látniuk kell a lényegét!!!
Életünk után vár egy másik lét
Vár egy másik táj, ahová lelkünk ér
A Lélek Templomából a fény felé
Az Árnyak országát - talán soha már -
Nem látjuk többé...
Lány: "Figyelj rám!
Az út veszélyes
Félre érthet a nagyvilág
Még nem vagy kész
Várnod kell, hogy tisztán láss..."
Fiú: Nem várhatok -
Mert nem vár az élet
Lelkem tiszta és készen áll,
Lásson tisztán MINDENKI
Most már ezután!